Elstartoltak a 2014 – 2020-as fejlesztési időszak első turisztikai attrakciófejlesztési pályázatai, sorra jelennek meg a felhívások. S bár a 2007 – 2013-as, napokban záruló időszakának mérlegét csak a következő években lehet hitelesen megvonni, általánosságban megállapíthatjuk, hogy erősen ambivalens a kép, a néhány sikeres attrakciófejlesztés mellett számtalan negatív példát tudnánk felsorolni.
A fejlesztések valódi mérlegét azonban az egyes vonzerők tényleges látogatószáma alapján lehet majd hitelesen elvégezni. Érdekes kísérlet lehetne, mondjuk a fenntartási időszak második vagy harmadik lezárt éve tényadatai ismeretében újraszámolni az egykori pályázat költség-haszon elemzését. Ez az újraszámolás persze legtöbb esetben megtörténik a létesítmény költségvetési tervezése során, legfeljebb nem a „hivatalos” CBA útmutató szerinti excel táblában. Az externáliák számítása pedig jobb esetben kimerül abban, hogy hány százalékkal nőtt az idegenforgalmi adó vagy rosszabb esetben a következő komplex közgazdasági elemzésben, miszerint: „Józsi, a lángosos két év alatt annyit keresett rajtunk, hogy lecserélte az autóját…”
Forrás: Fortepan.
Ennél azonban jóval nagyobb a tét. A 2007 - 2013-as ciklus lezárult minden pozitívumával és negatívumával. Egyes elemeiben (jellemzően a szálloda- és fürdőfejlesztések tekintetében) markánsan meghatározta az elmúlt évek és napjaink idegenforgalmi kínálatát vagy inkább a kínálat kreálta idegenforgalmi trendeket. Ez elmúlt évek valóságát elsősorban nem a gazdasági válság folyományaként drasztikusan visszaesett nemzetközi kereslet, illetve a magyar gazdaság recessziója, hanem a korábban mesterségesen felpörgetett devizaalapú hitelezés és az erre adott válaszjelentette: a sorra bedőlő szállodaberuházások keltette abszurd piaci helyzet, az irreális akciókat, a mindent elöntő-elsöprő kuponozást generált.. A hazai turisztikai kínálat szempontjából akár sikeresnek is tekinthetjük a gyógymódot: a bankok tulajdonába került szállodák mesterséges lélegeztetőgépen valahogy túlélték a válságot. A 2010-es kormányváltást követő kedvező gazdasági folyamatok, a SZÉP kártya bevezetése, a növekvő foglalkoztatottság, a reálbérek emelkedése komoly belföldi növekedést eredményezett, ez, kiegészülve a külföldi piacok megélénkülő érdeklődésével, visszabillentette a fejlesztéseket abba az eredeti kerékvágásba, amely a puszta kereslet - kínálati viszonyokra, nem látszatmegoldásokra és válságmenedzsmentre épül.
Ettől függetlenül a válság nem múlt el nyomtalanul, jelentősen visszaesett a beruházási kedv, (Budapest kivételével) rendkívül óvatos a piac, ráadásul az új uniós ciklusban vissza nem térítendő támogatásban szálláshelyfejlesztés nem részesülhet. Új fejlesztésekre, kapacitásbeli korrekcióra ettől függetlenül szükség van – és ezt a korrekciót a magántőke bizonnyal meg is teszi –, hiszen világosan látszik, hogy az egyes desztinációk vonzerő potenciálja és szálláshely kapacitása nagyon sok esetben nincs összhangban egymással, leegyszerűsítve: épültek szállodák a semmi közepén és elmaradtak szállodaberuházások a jelentős (nemzetközi viszonylatban is releváns) attrakciók közelében. 2016-ban e tekintetben is pozitív fordulópont várható, az idegenforgalmi szektor kiváló teljesítménye, a hiányzó kapacitások visszahozták a befektetői bizalmat (Erről bővebben itt olvashat.)
Kiemeleendő továbbá, hogy Hotelstars minősítő rendszer hazai adaptációja, a közösségi médiák illetve a nagy on-line foglalási rendszerek közösségi funkciói, a vendégértékelések rivaldafénye, a jelentős verseny és a szállodaüzemeltetőknek a minőség iránti elköteleződése azt eredményezte, hogy a hazai szállodák felzárkóztak a legjobb európai sztenderdekhez.
E minőség-orientáltság létkérdés a nemzetközi piacon. A hibák és hiányosságok immár nem fedhetők el néhány prospektusfotó szépségflastromával booking.com, tripadvisor.com illetve a számtalan közösségi csatornán megosztott élménybeszámolók kegyetlen őszinteséggel pozicionálják az adott szolgáltatást vagy vonzerőt. S bár nem végeztünk pontos elemzéseket, de borítékolható a végeredmény: a válság után azok a desztinációk tudtak jelentős növekedést (nem mellékesen jövedelmezőséget) felmutatni, amelyek a minőségi szolgáltatásfejlesztés útját választották, és ahol az élményszerű attrakció – minőségi szálláshely – igényes gasztronómia kínálati hármasára, mint objektív adottságra alapozva a TDM szervezet képes volt a hiteles és határozott piaci fellépésre.
A kínálat hármas első eleme alig szorul magyarázatra, a második magától értetődik, a harmadik fölött el lehet hümmögni – mondják majd egyesek. A gasztonómiáról most inkább nem ejtünk szót, önálló elemzést igényelne (és ezt az elemzést őszintén el kellene végeznie valamennyi turisztikai desztinációnak!), inkább írásunk felütéséhez visszatérve fókuszáljuk az attrakciókra, pontosabban az attrakciófejlesztésekre a diskurzust.
Alighanem konszenzus van abban, hogy az elmúlt ciklusban a legsikeresebb attrakciófejlesztések a természeti adottságokra, erőforrásokra alapozott beruházások voltak, ezen belül is a fürdőfejlesztések és egyes ökoturisztikai beruházások. Jóval ambivalensebb a kép a kulturális- és örökségturisztikai fejlesztések területén. Míg lassan senki sem veszi komolyan, ha X falu lankás határát megtekintve a felkért szakérő a turizmusról, mint kitörési pontról vizionál (a helybéliek legnagyobb - és tegyük hozzá jogos! - megelégedésére, hiszen az ő falujuk a legszebb a világon, így magától értetődik, hogy turisták ezrei kerekednek fel csodát látni), addig a különféle műemlékeket vagy éppen most létrehozni kívánt múzeumokat, bemutatóhelyeket nagy eséllyel kiáltatnak ki országos, sőt nemzetközi attrakciónak.
A Nemzetgazdasági Minisztérium - a korábbi fejlesztések hibáit és hiányosságait felismerve – már a pályázati felhívásokban rögzíti, hogy „kötelező projektelem, melyre a projekt teljes költségvetésének minimum 10%-át szükséges fordítani”: „az örökséghelyszín eredeti funkciójának bemutatását, illetve az élményszerű látogatás feltételeit biztosító interpretációs és látogatómenedzsmentet célzó fejlesztések, élményelemeket jelentő technikai fejlesztések, interaktív bemutatási formák”-ra fordítandó. Amennyiben a pályázati intézményrendszer e szempontokat következetesen érvényesíti, a magyar idegenforgalmi kínálat megőrzi, sőt növelni tudja a nemzetközi versenyképességét.
Talán nem veszik kioktatásnak, érdemes a fenti mondatot egy kicsit alaposabban megvizsgálnunk. E szerint az attrakciófejlesztés két alapeleme:
- Az örökséghelyszín eredeti funkciójának bemutatása,
- Az élményszerű látogatás feltételeinek biztosítása.
Két, együttesen érvényesítendő szempontról van szó: az első a hitelességet biztosítja, a második a megértés – befogadás lehetőségét. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy amennyiben az örökséghelyszín helyesen van megválasztva (alkalmas az attrakcióként való fejlesztésre) e két szempont együttes és egymásból következő alkalmazása minőségi változást jelent a hazai attrakciófejlesztésben. Ez bizony embert próbáló feladat.
A Törcsvári kastély, 1971-ben, még Drakula nélkül - Forrás: Fortepan
Az örökséghelyszín eredeti funkciójának bemutatásának imperatívusza sérül a leggyakrabban, ez az a szempont, amelyet a tanult tanácsadók, szakértők hada szükséges rosszként kezel. Konkrét példával élve: az erdélyi Törcsvár, amelyet Nagy Lajos király építtetett, hogy a Déli-Kárpátok fontos útvonalán a Magyar Királyság határát védelmezze, s amely a XX. század elején – elveszítve hadászati jelentőségét – vadregényes, romantikus kastéllyá szelídült, Brassó városa Zita királynénak adta koronázási ajándékul, hogy aztán a román uralomnak behódolva Mária, román királynénak ajándékozza, aki a hely cukiságfaktorát a maximumra emelve királyi nyaralóhellyé fejlesztette. A várkastély eredeti XIV. századi építészeti adottságai, a későbbi „romantikus” rekonstrukciók izgalmas, látványos megoldódásai, a természeti környezet számtalan érdekes interpretációs lehetőséget kínálnak, könnyűszerrel megfogalmazhatók mindazon élményígéretek, amelyek a turisztikai piacon nemzetközi jelentőségű vonzerőként határozzák meg az attrakciót.
Az attrakciófejlesztés ezzel szemben egy teljesen más irányba mozdult. A kastélyt a Drakula-kultusz emblematikus helyévé tette. A zseniális marketingfogás következményeként létrejött egy kínálati űr, amelyet leleményesebbnél leleményesebb szakértők, szakírók, vállalkozók igyekeztek azonnal – és tetszik vagy sem, de sikeresen - betölteni, felépíteni a fikció teljes díszletrendszerét, komplex (turisztikai) termékskálává építve. Figyelemreméltó, hogy ezzel párhuzamosan azonnal elindult egy argumentációs folyamat, amely III. Vlad, kegyetlenkedéseiről híres havasalföldi fejedelem személye köré szőtt mondákat és a XV. század második felében oly divatos eredetmitológiákat, mint történeti tényeket felhasználva, nemcsak ezt a várat, hanem az egész Erdélyt (pontosabban a történeti szász területeket) a Drakula-kultusz történetileg hiteles emlékeként próbálja megjeleníteni.
A nagyszalontai Csonka-torony attrakciófejlesztési projektvezetője írja: „Költő hazudj, de rajt' ne fogjanak”, és nincs okunk a tézist megkérdőjelezni, hiszen egy hiteles történeti keretben a tényszerű, tudományos kutatásokkal alátámasztott keretek között / mellett hitelesen jeleníthetők meg olyan legendák, amelyek nemcsak illeszkednek abba a paradigmába, amelyet a hely definiál, hanem emocionálisan is alátámasztják azt. Ráadásul e fikciókat nem föltétlen XXI. századi szakértőknek kell kitalálni, hanem – ha valódi a hely történeti beágyazottsága – elegendő csak megkeresni a helybéli lakosság körében.
Moszkva, 1963, a "Népgazdaság Eredményeinek Kiállítása" -- propaganda - attrakció - idealisztikus valóság - csupa jószándékból
Forrás: Fortepan.
A Drakula-sztori – figyelembe véve minden történeti argumentációs kísérletet – egyszerű hamisítvány, egy bizonytalanul definiált korba (középkor) helyezett XX. századi fikció, nem történelem, nem hagyomány, hanem egy – magának történeti hitelességet vindikáló – disneyland, és ennek autentifikációja: történelemhamisítás.
Szélsőséges (bár egyáltalán nem marginális) példát hoztam a hitelességre, de az erős parabola talán rávilágít mindazon anomáliákra, amelyek a jószándékú attrakciófejlesztési projekteket jellemzik. S míg az előbbi szélsőséges példa egyedi adottságokból következő egyedi problémákra kínált rossz választ, mi javarészt általános problémákra válaszolunk hibásan, országosan kialakult, ki tudja, honnan beidegződött sztenderdek szerint.
Összességében kimondhatjuk: ami nem hiteles, az egy pillanat alatt széthullik, értelmezhetetlenné válik, kisgömböcként befalja a látogatót, hogy aztán kidurranjon, megmutatva, mennyire üres és hiteltelen volt az eredeti szándék.
De hogyan lesz ebből attrakció? A későbbiekben erre keresünk válaszokat.
